Egy zümmögő lény készült jó mélyre ásni magát a plüss mormota bundájába, hogy ne tudják felfedezni, ugyanis a lakás tulajdonosa nagyon ki nem állhatta a betolakodókat, akár milyen anyagi kompozícióban is létezett, ha tudott mozogni, attól már kirázta a hideg, csak ő szabadott mozogjon a lakásban, senki más nem, hacsak nem ő invitálta meg. Volt egy sejtése a háborgatott férfinak, hogy betolakodója akadt, ezért elkapta a wécéjéből a Raid szúnyogírtót, és jól befújta a lakás minden szegletét, biztosra ment. A félig kopasz urat Létrának hívták, nem azért mert magas volt, hanem mert volt neki egy nagy létrája, és a szomszédságban másnak nem, ezért tőle kérte el mindenki, ha valami magas tennivalójuk akadt. Létra kecsesen, kimérten járt a lépcsőházban, ügyelve minden billenésére. Ugyanígy tett a kellemes, füttyös délután lefelé menet a lépcsőházban, miután elintézte a lakásába befurakodott lény likvidálását, amikor kivágódott egy első emeleti lakás ajtaja, és ott termett minden idők legporosabb asszonya, nagy, zománcos szája tágra nyílt, és azt süvítette felé, hogy hogy képzel olyan hangosan sprézni, szinte kihasadtak a dobhártyái. Erre megrökönyödve Létra, hátra lépett pontosan négyet, számolva magában, majd kettőt füttyentve azt felelte, hogy azért, mert egy nagy büdös légy vagy szúnyog van a lakásában, és mindenképpen végezni akart vele. A robusztus asszony ezt annyiban nem hagyva, rászökött Létra nagy lábujjára, és jól nyakon csípte, még a zoknija is kiszakadt az adidas cipőjében, a nyakán meg akkora csípés lett, mint egy golf labda. Gondolta magában Létra, hogy na aztán, ami sok az sok, és felrohant a Raid spray-ért. Szinte a tokozatot is vitte magával annyira ki volt kelve a képéből, hamar a WC-be, a szekrényt ki, és akkor látta meg, hogy a spray helyett kézi kürt volt. Ez kellemetlenül érintette, hogy tévedhetett ekkorát, akkor a konyhás szekrénybe tette volna a sprayt? Elrohant oda, ki hamar a szekrényt, és szembeszökött vele az addigra már a plüss mormotából előbújt lódarázs, sokat nem méltatlankodva jól pofán szúrta Létrát, akkora lett a pofazacskója, mint egy csecsemőnek, sírni kezdett. Meghallotta az elsőről a poros asszony, felrohant, hogy hallgattassa már el, mert fúr a fia, és nem hallja ha betonvasat kap el a falban. Beront Létra lakásába, ezt meglátva Létra, egyből kigurult a gyógyszere a lakásból, a feje háromszorosára dagadt mérgében, a lódarázs már nem is érdekelte, annál inkább a robusztus lény a birtokában. Az agya másra nem tudott gondolni, mint a létrára, ami lent volt a pincében, hátha azzal majd eltudja űzni a port meg a húst magától. Porcsíkot húzva maga után, elrohant az asszony mellett, le a pincébe, négyesével vette a fokokat, lent meg kiderült, hogy a zsebében csak két félig taknyos zsebkendő van, pincekulcs meg sehol. Ez már kész villámcsapás volt számára, megsemmisült, többet haza se megy. Azóta is ott él valamelyik pad alatt két várossal arrébb.