Forró kádban ücsörögve
egy paplan körbe ölel,
és a puha szövetből kiálló
folytonos tűk sebzik bordád!

Kivakarod magad a szarból,
de csak mélyebbre mennek,
így feszülsz neki ismét,
e hatalmas, remek tervnek!

Jobban húzva magadra a paplant,
annál jobban görcsöl a kéz,
míg egy adott ponton az agyat
eszetlenül simogatja a kéz!

Körmödbe ragadt pórusok
feltörnek, mint a vég,
csak aludni hagyjatok,
most már békében vonuljon mélyebbre
az a makulátlan, csapzott jég,
melynek nincs semmi célja még!